1859. Solferino. A h
áború áldozatainak megkülönböztetés nélküli, intézményes nemzetközi védelme a XIX. század második felében vált megvalósítható és mozgósító programmá. A történelmileg szükségszerű lépést az 1859-ben lezajlott Solferinói csata ösztönözte. Az ütközet, amely az osztrák és az egyesített francia-szárd haderők között zajlott, óriási áldozatokat követelt. Henry Dunant svájci üzletember a csatatéren látva a negyvenezer halottat és sebesültet, megrendülten kereste a segítségnyújtás lehetőségét. A szomszédos falu lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az ápolásban, segítségnyújtásban. E megrendítő élmény késztette Henry Dunant-t arra, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére és kezdeményezze egy segélyszervezet létrehozását.
Így indult – 160 éve – egy eszme, melynek hatására megalakult a humanitárius mozgalom, a Vöröskereszt (1863.).
A vörös kereszt (a svájci állampolgárságú kezdeményezők a svájci zászló – piros alapon fehér kereszt – inverzét – fehér alapon vörös keresztet – javasolták a megalakuló mozgalom jelképének.
Az elsősegélynyújtás oktatása és népszerűsítése is feladata a szervezetnek, ezért folyamatosan tanfolyamokat szervez és tart Kovászna megyében. A fiatal líceumi diákoknak pedig évente megszervezi az Elsősegély Versenyt, mely esemény idén 53. alkalommal kerül megrendezésre.
Kovászna megyében több mint 140 aktív fiatal önkéntes részese a szervezet életének és eszméjének, mely létszám állandó növekedésben van.
Az országos szervezet megközelítőleg 10.000 önkéntessel büszkélkedik, melynek 40%-a fiatalokból áll.